Az, hogy Svájban hun töredékek telepedtek le, köztudott. Az Anniviers völgyről van egyébként szó, amelyről a magyar Wikipédiának cikke is van.
Én ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Svájci Gárda testőreit is zömében innen toborozták. A svájci zsoldosok - mert lényegében erről van szó - mielőtt a pápai udvar alkalmazta volna őket, Európában több helyen szolgáltak.
„Az első zsoldoshadsereg felállítása Franciaországban történt 1445-ben. Ezt követte Mátyás király híres fekete serege, amely 1459-60-ban jött létre, így a korabeli Európában a maga nemében páratlan hadseregnek bizonyult." (Wikipédia)
A francia királyi udvar Cent-Garde-ja (a százas gárda) már 1480-tól szolgálatba állt.
A reneszánsz mozgalmas, romantikától fűtött idejét éljük, amikor a Borgia házból való pápák is karddal az oldalukon lovagoltak a csatamezőkre, Ausztriában és Magyarországon pedig az Augsburgban székelő Fuggerek szipolyozták ki az ezüst- és aranykészleteket (Magyarország emiatt úgy meggyengült, hogy 1526-ban könnyű prédaként hullott a török hódítók ölébe.)
A svájci zsoldosokat 1480-ban XI. Lajos kezdte alkalmazni királyi testőrökként. A francia királyi palota, a Louvre testőrségét akkor 100 svájci zsoldos (Cent Suisses), és 100 francia katona (Garde du Corps) adta (nem számítva a kb. 25 fős tisztikart mindegyik századnál). Emellett volt egy másik svájci század, a Garde suisses, amely a palota külső védelmét látta el.
1494-ben VIII. ("Nyájas") Lajos francia király Nápoly ellen vonult, és 25 ezres seregében már ekkor 8000 svájci zsoldos volt. Sikerült meghódoltatniuk Firenzét (ahol a Savonarola szerzetes vezette, ma szélsőségesen puritánnak nevezhető mozgalom vette át rövid időre a hatalmat), majd gyakorlatilag vérontás nélkül elfoglalta Nápolyt. Károly túlzott olaszországi jelenlétét nem nézte jó szemmel sem a pápa, sem Velence, sem Milánó, amelyek gyorsan koalícióra léptek, és 1495 júliusában Fornovónál megverték a francia sereget. Károly visszavonult Franciaországba, és utána már nem is vállalkozott újabb hadjáratokra. Itáliai portyázása során azonban nagyon kellemes benyomást tettek rá svájci zsoldosai, akik kitűntek fegyelmükkel, és a munkaadójukkal szembeni feltétlen hűségükkel. Így nem meglepő, hogy 1497-ben belőlük alakította ki az elit svájci testőrszázadot, valamint a külső palotaőrséget is. A derék testőrök mindössze egy évig védték őt, ugyanis a király 1498-ban egy sportbalesetben meghalt. Utóda az Orléansi házból való XII. Lajos lett, aki megtartotta a vitéz karforgatókat, és ez így folytatódott egész 1830-ig.
A francia hadseregben XIII. Lajos uralkodása idején, és később is, 1600 svájci zsoldos szolgált. Az összes svájci kantonból toborozták őket.
A Szentszék védelmét a svájci zsoldosok csak 9 éves késéssel, 1506-tól látják el. Ebben az időben virágzott a zsoldos katonák alkalmazása, elég csak megemlíteni Mátyás király fekete seregét. A zsoldosok szerepének felértékelődése a lassan reagáló nemesi felkelők és bandériumok helyett az Európában eluralkodó merkantilista szemléletnek is eredménye volt, és ebben nagy szerepük volt megint a Fuggereknek. A Fuggerek a mai őrző-védő, biztonsági szolgálatokhoz hasonló fegyveres csapatokat alkalmaztak pénz- és áruszállítmányaik védelmére, a királyok és más világi és egyházi hatalmasságok pedig legtöbbször a Fuggerektől kapott kölcsönpénzen állították fel saját testőrségüket.
A fentieken kívül, svájci zsoldosok szolgáltak a savoyai, a porosz, a toszkánai, a szász, a nápolyi, a németalföldi, az osztrák, a portugál uralkodói udvaroknál is.
-----------------------
Belátom - mert hülye azért nem vagyok! - hogy az elméletem valszeg nem igaz, de olyan jó lett volna hinni benne. :-)