A szobámban nem kandalló ég,
nem duruzsol a lángja,
persze kint sincs csikorgó hideg,
sem süvítő szél -
hol van a kétkrajcáros írók februárja?

Globális felmelegedés van, mondják,
és nem is baj az alacsony fűtésszámla,
csak attól félek, hogy a lelkünk
vacogását senki sem látja.

A meleget, a test melegét
hol lehetne megtalálni?
Elmegyek én Lappföldre is,
ha ott lehet csak veled hálni.

Látod, az ott a hátizsákom,
Mindig készen áll az útra,
Van benne víz, gyufa, iránytű,
és kötszer rosszabb napokra.

Nem, mégsem megyek el,
itt kell nekünk élni-hálni,
kint ugyan tombol a szél,
de jólesik magyarként
egymásra találni.