Szeles időben zajlottak ma Budapesten az 1848-as forradalomról megemlékező ünnepségek.
Sorra veszem az egyes pártokat, és azt, hogy hányan vettek részt a rendezvényeken. Ha nem jelzem a forrást, akkor az index.hu beszámolóit használtam fel.
- Nemzeti Múzeum kertje, hivatalos állami ünnepség: 1000-1500
- Fővárosi Önkormányzat, Március 15. tér, Demszky szónoklata: több ezres ellentüntetők hada, fütyülés
- LMP (VIII. Teleki tér): 50
- MDF (VI. Jókai tér): 30-40
- MIÉP (Hősök tere): 300, de a HVG 6-8 ezerről ír.
- MSZP (Kammermayer Károly tér): 1500
- FIDESZ (a budai Attila út): Magyar Nemzet szerint közel 100.000, a Gazdasági Rádió híre szerint több tízezer. Én nem voltam ott, de nem tartom valószínűnek a 100 ezres számot. A Magyar Nemzet szeret tupírozni. (Pörzse Sándor a Jobbik rendezvényén bejelentette, hogy a Fidesz ünnepségén 14.000 résztvevő volt.) Ki tudja mennyi lehet az igazság? A tévéhíradók megtekintése után, szerintem 50 ezerben ki lehet egyezni.
- Jobbik: Pörzse Sándor konferanszié szerint 50.000. A média általában "több ezer" résztvevőről ír. A tömeg a Bajcsy-Zsilinszky út Andrássy úttól Ó utcáig terjedő részét töltötte meg, hol sűrűbben, hol gyérebben. Az útszakasz hossza kb. 270 m, szélessége kb. 30 m - de voltak résztvevők a környező utcák elején és a Bazilika körül is - tehát max. 10.000 m²-es területről lehet szó. Becslésem szerint a rendezvényen kb. 25 ezer ember vett részt, tehát Pörzse Sándor túlzott. *)
Íme néhány kép a Jobbik ünnepségéről, ahol szerintem 4 típusú résztvevő volt: a párt aktivistái, beleértve az új gárdistákat, focidrukkerek és hasonlók, a párttal szimpatizáló polgárok, kíváncsiskodók, arra járók. A szónokok: Morvai Krisztina, Szegedi Csanád, ifj. Hegedűs Loránt, Vona Gábor, Kiss Róbert. Előadók: Kormorán és egy székelyudvarhelyi együttes. Később, a médiából szereztem tudomást róla, hogy szavalat is volt, de erről lemaradtam, mert kb. fél órát hiányoztam, a hideg elől bemenekültem a közeli Burger Kingbe, hogy megigyak egy forró kávét.
Ünneplő jobbikosok az Andrássy út felől nézve
Vona Gábor beszél
Ünneplő jobbikosok a Szent István bazilika felől nézve
A szónokok általában "Adjon Isten!"-nel köszöntötték a résztvevőket, amelyre a válasz hangos "Szebb jövőt!" volt. Az ünnepség nyugodt, optimista légkörben zajlott. Nekem ifj. Hegedűs Loránd szónoklata túl harsánynak, indulatosnak tűnt, egyébként majdnem olyan cirkalmasan fogalmazott, mint volt püspök édesapja prédikáció alatt. Szegedi Csanád is indokolatlanul felemelte többször a hangot. Emellett, a józan paraszti észt nélkülöző kijelentésekre ragadtatta magát. Olyanokra, hogy az idei választásokon kívül nincs több esélye a Jobbiknak, ez egy "Mindent, vagy semmit!" választás lesz. Jobb lenne ehelyett megbecsülni minden szavazatot, amit a választópolgárok a Jobbikra adnak, és reálisan belátni, hogy a 20%-os eredmény már nagyon jó, a 25%-os pedig álomszerű lenne. Nem szalmalángra vagy üstökösre van szüksége a magyar radikális jobboldalnak, hanem lassan de biztosan haladó pártra, alaposan felépített szervezeti struktúrára, emellett pedig a racionalitáson alapuló, részletesen kidolgozott ideológiára. Ezt pedig nem lehet máról holnapra megvalósítani, ehhez idő kell.
Morvai és Vona beszéde már kiegyensúlyozottabb, felelős politikushoz méltóbb volt.
Összességében rám jó benyomást tett a Jobbik. A beszédek kemények voltak, de vajon az elmúlt 20 év szabadrablása, Magyarország tönkretétele, a lélekszám 300.000-es csökkenése nem volt kemény? A magyar nép és általában mindenféle nép ellenségeit, a rablókat és a rombolókat megijesztik ezek a rendezvények, de inkább ők féljenek, mint a tisztességes, becsületesen dolgozó, vagy nyugdíjas éveiket békében leélni óhajtó magyar állampolgárok. ("Reszkessetek, betörők!")
A rendezvény a Magyar Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével zárult.
*) Utóirat:
Ökölszabályként elfogadható, hogy a szervezők által mondott résztvevői számot kettővel kell osztani.
