Minden keresztény, vagy legalábbis tisztességes ember most Karácsony szent ünnepére, a szeretet ünnepére készül. Félreteszi a haragot, a gyűlöletet, a harcoló felek fegyverszünetet vagy békét kötnek, pihennek a kardok és csatabárdok. 

A tisztességes ember, és annál inkább a keresztény ember karácsonykor bevásárol, beszerzi az ajándékokat a szeretteinek.

A tisztességes ember mostanában előkészíti a karácsonyfát a holnapi díszítésre, vagy ha nem állít ilyent, akkor rendet tesz a lakásban, és nem mellékesen a fejében és a szívében is.

Sajnos, nem mindenki tisztességes.

Ilyenkor karácsony táján is ott ólálkodnak az erdő mélyén, sziklás hasadékokban, vagy ha elpimaszodtak, akkor kertjeink alatt, vagy akár a Parlament előtt azok a vonyító falkák, amelyeknek tagjai sok-sok, magyar nemzetünk ellen elkövetett bűnért felelősek. Ők ilyenek. Ők karácsonykor sem szállnak magukba, nem bánják meg förtelmes bűneiket, nem kérnek bocsánatot, nem nyitják meg szívüket és lelküket, ők azt szeretik, ha továbbra is a mocsokban, a fertőben fetrengenek, és okádják bűzös szájaikból a legocsmányabb sértéseket a nemzeti egyetértés és összefogás kormánya felé.

Nekünk nem kell velük törődnünk, mi csak folytassuk karácsonyi előkészületeinket. Természetesen a rend őreinek kötelességük hajkurászni, és nem 1 órára, hanem hosszabb időre is bedugni őket a fogdába, ahol különben is rég kiérdemelték helyüket ők, a közveszélyes, falkában vonyító vérfarkasok és farkasemberek. A pogányoknál is rosszabbak.