Ha valaki mostanában megnézi a Magyar Szocialista Párt (MSZP) sajtótájékoztatóit, óhatatlanul felfigyel a díszletekre, amelyek tervezésére és prezentálására az MSZP (szlengben: maszop) mindig is nagy gondot fordított. Érthető ez, hisz ha nincs tartalmas, korrekt, a magyar nemzet érdekeinek megfelelő politikai program, akkor ezt mindenféle külsőséggel, akár a kecskeszakáll levágásával is kompenzálni, maszkolni kell.

Nézzük akkor a pulpitust, amely az MSZP minden sajtótájékoztatóján prömier plánban látható:

A videófelvétel, ahonnan a képet vettem itt vagy itt nézhető meg, de akár be is illeszthetem ide:

Talán nem ártana eszébe juttatni az MSZP-nek, hogy miként néz ki az alkotmányban rögzített magyar címer:

A bal oldali képet a Wikipédia Magyarország címere szócikkéből vettem. Ebből azt is megtudjuk, hogy az MSZP által használt címer a Kossuth-címer.  

Érdemes beleolvasni a Kossuth-címer (amely nem olyan, mint a baloldali) leírásába, és a kényelem érdekében ide is átemelek három bekezdést:

Az 1849. április 14-i trónfosztást, illetve a Függetlenségi Nyilatkozat április 19-i közzétételét követően váltotta fel a koronás címert, ezért kötik Kossuthhoz. Ekkortól a honvéd hadsereg zászlóin ezt alkalmazták, fölé a korona helyett babérkoszorúban kardot hímeztek. 1918 novemberétől, a köztársaság kikiáltásától 1919 augusztusáig hivatalos állami címer volt. (A Tanácsköztársaság nem rendelkezett külön a címerhasználatról). 1946-49 között, majd az 1956-os forradalom idején ismét hivatalossá vált. Konkrét formában 1956. október 29-én a Szabad Nép (az uralkodó párt központi lapja) címoldala és a többi lap a Kossuth-címerrel jelent meg, hirdetve, hogy Magyarország címere hivatalosan is újra a köztársasági címer lett. 1990-ben komoly vita volt, hogy az új Köztársaság címere a Kossuth-címer vagy a korábbi koronás címer (eredetileg ún. kiscímer) legyen, végül az Országgyűlés az utóbbi mellett döntött.

A fentiek közül, melyik történelmi kor örökösének tekintheti magát az MSZP?

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiesik, ugyanis az MSZP elődpártja az MSZMP köztudottan üldözte a Március 15. ünnepen kokárdát tűzőket, urambocsá, köztéren megemlékezőket.

Az 1956-os forradalom szóba sem jöhet, hisz annak leverése árán alakult meg az MSZMP. (Gyurcsány Ferenc szerette volna magát Nagy Imre örököseként feltüntetni, de ez nem igazán ment neki. Emlékezzünk csak vissza, hogy egy október 23-i ünnepségen, Nagy Imre szobra előtt állva teátrálisan felkiáltott: „Mondd, Imre, mit tegyünk most?” Nagy Imre a túlvilágról elég furcsán nézhetett GYF-re, és biztos, hogy nem adott neki tanácsot, mert GYF és volt pártja azóta szépen megbuktak.)

Tehát már csak két lehetőség, illetve korszak maradt: 1918. november - 1919. augusztus, és/vagy 1946-49. A Rákosi-kor népköztársaságát ma elég nehéz lenne nyíltan példaképnek tekinteni, még akkor is, ha ugye titokban a szívükhöz közel állna.

Itt érdemes felidézni, hogy Gyurcsány Ferenc mekkora tisztelettel beszélt mindig Károlyi Mihályról, és azt, hogy hívei - de az általa elhagyott MSZP is - mennyire közel érzik magukhoz az őszirózsás forradalom haszonélvezőjének személyiségét és elveit, és máris megvan a válasz: az MSZP a Kossuth-címer mutogatásával a Károlyi-féle köztársaság után érez nosztalgiát. Nem új az a köztársaság, amiért az MSZP össze akar fogni, kérem szépen. Öreg már az, mint az országút.

Károlyiék akkor azt hirdették, hogy mindenben be kell hódolni az Antant követeléseinek, nincs szükség semmiféle önálló kezdeményezésre, magyarkodás meg pláne nem kell. Az eredményt ismerjük: a Tanácsköztársaság őrjöngése, majd az ország megcsonkítása Trianonban. Mesterházyék, Gyurcsányék most ugyanezt mondják: feltétel nélkül integrálódni kell a Brüsszelben kidolgozott szabályrendszerbe. Az eredmény eddig: címerünk megcsonkítása.

A realitásokat ismerve, egyetlen felelős magyar politikus, vagy akár a politika iránt komolyan érdeklődő magyar ember nem gondolhatja komolyan, hogy Magyarországnak el kellene szigetelődnie, vagy olyan utat kellene követnie, mint Nagy-Britannia, Svájc, vagy Norvégia, de például Csehország állásfoglalása nekem szimpatikusnak tűnik, már csak a közös közelmúlt okán is. Egyébként, amikor már az összeomlás szélén volt a szocialista kommunizmus (1980-as évek vége), akkor a bepánikolt ideológusok és pártvezérek elkezdtek kapkodni, és úton-útfélen hangoztatták, hogy a szocializmus általános elveit a konkrét helyi körülményekre kell alkalmazni. Már csak idő kérdése, hogy a brüsszeli korifeusok és potentátok is felkapják ezt a régi tapasztalatot, és megpendítsék szólamaikban, hogy az európai integráció során figyelembe kell venni a helyi körülményeket. Mondjuk, a zöldeknek ez nem fog gondot okozni, mert náluk régi refrén az, hogy „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!“.

Témához visszakanyarodva, érdemes figyelni az MSZP, és most már a GYF-féle DK, de más pártok szimbolikájára is.  Ezek sok mindent elmondanak az olyan embereknek, akik tudnak olvasni az árulkodó jelekben. A politikai pártok jelképeinek is megvan a maguk ezotériája. :-)