HTML

Kara kán Őskolája

A blog minden bejegyzésére és a kommentárokra is a „Creative commons Attribution + ShareAlike (by-sa)” licenc vonatkozik. Magyarul: ha felhasználod az itt közölteket, add meg a szerző nevét, és ne módosítsd a tartalmat. Egyébként és amúgy, azt kívánom, hogy aki képtelen a kulturált vitára, romoljon el a számítógépe, csapjon a villám az egerébe és a billentyűzetébe, legyen rövidzárlatos az érintőképernyője, vele pedig történjen az, amit most nem fogok leírni...

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Segítsetek a navigátornak!

2010.04.16. 12:00 Kara kán

Egy elhunyt honfitárs emlékére

Joseph Heller: A 22-es csapdája

A megtévesztő manőverezésnek nem voltak lerögzített szabályai. Csak félelem kellett hozzá, s ebből Yossarianban volt elég, több félelem volt benne, mint Orrban vagy Éhenkórász Joe-ban, sőt több félelem, mint Dunbarban, aki bánatosan belenyugodott abba a gondolatba, hogy egy napon meg kell halnia. Yossarian nem nyugodott bele ebbe a gondolatba, és vadul, foggal-körömmel harcolt az életéért minden bevetésen, és abban a pillanatban, mihelyt a bombákat leszórta, már üvöltött is McWattnak, „Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! A kurva anyád, gyerünk!”, és egész idő alatt ádázul gyűlölte McWattot, mintha McWatt lenne az oka, hogy egyáltalán itt fenn kell lenniök, kitéve annak, hogy idegenek leradírozzák őket az égről, és a gépen ilyenkor mindenki más kikapcsolódott a fedélzeti híradórendszerből, kivéve az avignoni bevetés zűrzavarának szánalmas pillanatait, amikor Dobbs megőrült a levegőben, és elkezdett szívszaggatóan segítségért kiabálni.

Segítsetek neki, segítsetek neki! – zokogott Dobbs.  Segítsetek neki, segítsetek neki!

Kinek kell segíteni? Kinek kell segíteni? – szólt vissza Yossarian, amikor fejhallgatóját újra bekapcsolta a híradórendszerbe, mert kiszakadt, amikor Dobbs kitépte a botkormányt Hupple kezéből, és hirtelen benyomta a gépet abba a süketítő, bénító, irtózatos zuhanórepülésbe, amely Yossariant, a fejénél fogva, reménytelenül a plafonhoz szegezte, s amelyből az utolsó pillanatban Hupple mentette ki őket azzal, hogy visszarántotta Dobbs kezéből a botkormányt, egyenesbe hozta a gépet, aztán csaknem olyan hirtelen, megint ott voltak a légelhárító ütegek kakofonikus tüzének kellős közepén, amelyből csak egy pillanattal előbb menekültek ki szerencsésen. „Istenem! Istenem, Istenem!”, imádkozott Yossarian hangtalanul, ahogy fejénél fogva fityegett a repülőgép orrának mennyezetén, és képtelen volt megmozdulni.

A bombázótisztnek, a bombázótisztnek! – felelte Dobbs sírva, amikor Yossarian hangját meghallotta. – Nem felel, nem felel. Segítsetek a bombázótisztnek, segítsetek a bombázótisztnek!

Én vagyok a bombázótiszt! – üvöltött neki vissza Yossarian. – Én vagyok a bombázótiszt, minden rendben, minden rendben.

Akkor segítsetek neki, segítsetek neki!könyörgött Dobbs. – Segítsetek neki, segítsetek neki!

És Hóden haldokolva feküdt a farokban.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://karakan.blog.hu/api/trackback/id/tr681904517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2010.05.08. 00:34:37

A teljes Valóság világos megértése nélkül mindannyian elveszhetünk.

szia:)