HTML

Kara kán Őskolája

A blog minden bejegyzésére és a kommentárokra is a „Creative commons Attribution + ShareAlike (by-sa)” licenc vonatkozik. Magyarul: ha felhasználod az itt közölteket, add meg a szerző nevét, és ne módosítsd a tartalmat. Egyébként és amúgy, azt kívánom, hogy aki képtelen a kulturált vitára, romoljon el a számítógépe, csapjon a villám az egerébe és a billentyűzetébe, legyen rövidzárlatos az érintőképernyője, vele pedig történjen az, amit most nem fogok leírni...

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A liberális diverzió ellen, avagy a romlás gyökerei I.

2009.02.16. 01:19 Kara kán

Kibontakozott egy vita az SG.hu Tudományos hírek rovatában, és arra szeretnék itt most válaszolni.

kukacos írá:

"talán kihúzzuk, amíg jobbra fordul a nemzetközi széljárás"

Adná Isten, hogy fordulna már jobbra a nemzetközi széljárás!

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy mind mélyebbre süllyed az emberi társadalom, egyre több értéket kezdenek ki a romboló erők. Vajon, mikor fejezik be pusztító munkájukat, a néphülyítést, a civilizáció aláásását, az ördög művének elősegítését?

Mire gondolok:

  • A zsidókkal kapcsolatban az állandó bűntudat fenntartása, és ezen az alapon több tíz (ha jól megnézzük száz) milliárdos kárpótlások kiszipolyozása azokból az európaiakból, akiket kivéreztetett 2 világháború, a kommunizmus (amely amúgyis zsidó találmány) népirtó tombolása (min. 30 millió ember elpusztítása, de a folyamatot a poszt-álkomcsik ma is viszik tovább).
  • Afrikával, Ázsiával, Amerikával, Ausztráliával, Óceániával (kihagytam valamit?) kapcsolatban szintén a bűntudat táplálása, az európai civilizáció folyamatos ócsárlása. Amikor mindenki, aki ismeri a történelmet, tudja jól, hogy pld. Dél-Amerikában olyan hóhérpapok által vezetett, szíveket kitépő, kő- és rézkori társadalmak léteztek, amelyek, ha nekik sikerült volna elsőként felfedezni Európát, és lett volna hozzá katonai erejük, mind egy szálig kiirtottak volna minket. Afrikában pedig bevett szokás volt a rabszolgaság. Gyakorolták ezt maguk az afrikai négerek - a kannibalizmus mellett - egymás között, de az arabok, törökök is előszeretettel vásároltak, vagy raboltak el afrikai rabszolgákat. Nem beszélve a permanens törzsi háborúkról, amelyek Afrikában mindig is dúltak. Ezeket figyelembe véve, az az afrikai fekete, aki eljutott Amerika földjére hosszabb átlagéletkorra számíthatott, mint otthon maradt „szabad” rassztársa. Az, hogy a hajókon sokan meghaltak, hát istenem... Az Ázsiába (Indonézia=Batávia, Borneó, Celebesz - magyar volt és magyar lesz!) kivándorló hollandoknak is harmada odaveszett, pedig ők nem voltak rabszolgák. Akkor az óperenciás tengereken való átkelés nem kis kockázattal járt!
  • Az egyes országokon belül, az állandó bűntudat sulykolása a többségi társadalom tagjaiba, hogy így sakkban lehessen őket tartani. Mert ugye, minden országnak vannak etnikai vagy vallási kisebbségei, és a legtöbb ilyen országban vannak konfliktusok, de ha nincsenek ilyenek, akkor vannak mozgáskorlátozottak, valamilyen betegségben szenvedők, melegek stb.

 A lényeg az „Oszd meg, és uralkodj!” elven van, amelyet az okkult, pénz- és hataloméhes erők mindenféleképpen kihasználnak.

A folyamat valamikor 1453-ban Bizánc (de nem a bizánci gondolkodásmód!) elestével kezdődött, amikor a nyugatra menekült bizánci teológusok, vagy ezek művei elvetették a viszálykodás magvait a római katolikus kultúrkörben. A bizánciak eltérő elveit a protestánsok (akiknek mondhatni elődei voltak a cseh husziták [1419-1432]) lényegében ürügyül használták sajátos érdekeik érvényesítésére.

A németek elfordulása Rómától persze nem volt szokatlan, hisz az invesztitúraharc idején a német-római császár többször emberöltőnyi időszakokra került szembe a pápával. Azonban, Luther (1483-1546) tiltakozásának („protestálásának”, 1517) volt jogos erkölcsi alapja a Borgia családból származó pápák feslett erkölcsisége, az egyház elkupecedése (a bűnbocsátó cédulák árusítása, az ereklyék adás-vétele és más hasonló merkantilis tevékenységek) miatt, de volt esély az ellentétek felszámolására, amennyiben erkölcsileg tiszta pápák kerülnek a trónra, ami be is következett.

A romlást a züllött VIII. Henrik (1491-1547), majd I. Erzsébet (1533-1603) tette visszafordíthatatlanná, akik mögött olyan angol pénzéhes tőkések álltak, akik nem voltak hajlandók elfogadni azt, hogy VI. Sándor  pápa még 1494-ben a meghódítandó gyarmatokat felosztotta a spanyolok és a portugálok között. A pápai brévét Spanyolország és Portugália a Tordesillas-i egyezményben rögzítették és módosították, ugyanabban az évben. Az Amerikából beáramló nemesfémek az európai gazdasági fejlődésben csak kevés szereppel bírtak (persze arra elegek voltak, hogy az erdélyi és szepességi aranyra támaszkodó Magyarországot az európai politika peremére, majd 1526-ban a mohácsi gödörbe taszítsák!), az igazán jelentős történések akkor vallási téren következtek be.

A XVI. század egyébről sem szól, mint vallási konfliktusokról (gondoljunk csak a hugenották üldözésére, mert Franciaországba is begyűrűzött a vallási ellentét, és az 1572. évi Szent Bertalan éjszakai mészárlásban tetőzött), de a XVII. század sem volt különb (harmincéves háború: 1618-1648). Hogy ezekben milyen szerepe volt a korabeli pénzéhes rétegnek, elsősorban a Fuggereknek, az más téma.

A XVII. század végére a vallásilag megosztott Európában kialakultak a stabil választóvonalak, a katolicizmus és a protestantizmus közötti nyugat-európai elviselhető, „puha ”választóvonal egyrészt, valamint a kereszténység és a mohamedanizmus közötti balkáni „kemény ”választóvonal másrészt. A kettő között az átmenetet a katolikus és keleti ortodox kultúrák közötti cezúra képezte Kelet-Európában.

A következő nagy felfordulás azonban nem e választóvonalak mentén robbant ki, hanem a nyugati katolicizmus bástyájának számító Franciaországban. A hugenották eltiprása után nemzedékről nemzedékre átöröklődő ellentétek biztos ott parázslottak 200 év hamuja alatt, de a gyarmatosításban elkésett, és a XVIII. század végére a belső fejlődési lehetőségeit kimerítő Franciaország eljutott a szakadék szélére. Nem magától!

A francia városokban, a főnemesi udvarokban (de ugyanígy Prágában, Krakkóban, Moszkvában) mindenféle kétes - magukat jövendőmondóknak, csodadoktoroknak, szellemlátóknak stb. kiadó - alakok jelentek meg. Elég csak a „királyné gyémánt nyakéke” (1785) nevű franciaországi botrányra gondolni, de Prágában II. Rudolf német-római császárt (1552-1612) korábban szintén ilyen szélhámosok és csalók hülyítették. Érdekes lenne felderíteni ezeknek a kalandoroknak a családfáját...

A XVIII. század egyrészt a felvilágosodás kora, de a tudományos fejlődés nyakában szorosan ott lihegnek mindenféle titkos társaságok, elsősorban a szabadkőműves mozgalmak.

(Folyt. köv.)

1 komment

Címkék: liberalizmus rasszizmus kereszténység protestantizmus gyarmatosítás

A bejegyzés trackback címe:

https://karakan.blog.hu/api/trackback/id/tr26945721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2010.09.21. 17:26:48

@Alister:
Neked tényleg kellene az anyag, mert ezt írod:
"Üresnek érzem magam. Mintha kimondhatatlan mélységek felett lebegnék, mint egyetlen hamuszemcse, és bármerre fordulok, csak a végtelen, puszta tér – és mindezt belül, a bőröm alatt, ahol tegnap még én voltam. Borzalmas érzés, nem kívánom senkinek sem." (alister.blog.hu/2010/08/23/uresseg_58)

Fogadd őszinte részvétem és résztvétem.